Nyíl a céltábla közepébe

Szaglásunk, összehasonlítva az emlÅ‘s - állatokéval, meglehetÅ‘sen gyengén fejlett, mégis döntÅ‘ hatással van érzelmeinkre. Ráadásul mindez tudatunk közreműködése nélkül történik. Az illatok nyílként találnak ösztöneink céltáblájának központjába. Oly sebesen, hogy mielÅ‘tt eljutna tudatunkig, hogy számunkra kellemes illatot érzünk, az már el is érte agyunk legmélyebb rétegeit, és közvetítette "üzenet"-ét. Az illatingerek orrunk szagló nyálkahártyáján keresztül közvetlenül érik el limbikus rendszerünket. Agyunk ezen centrális része - szoros összeköttetésben állva tudatalattinkkal - határoz életfontosságú ösztöneinkrÅ‘l: azaz olyan akaratlan, szándékunkkal nem befolyásolható érzéseinkrÅ‘l, mint az éhség, a szomjúság, a fáradtság, a szexualitás. Emellett limbikus rendszerünk irányítja érzelmi világunkat is. Többek között ide tartozik a szimpátia, az antipátia, az unszimpátia, az intuíció és a kreativitás is, akárcsak a vegetatív idegrendszeren keresztül közvetített tevékenységek, mint például a szívverés, a légzés, a testhÅ‘mérséklet szabályozása. Azt a tényt, hogy legfontosabb ösztöneink szagérzékelésünkkel állnak összefüggésben, többek között az is bizonyítja, hogy illatérzékenységünk aktuális telítettségünktÅ‘l függ. Aki éhes, annak biztosan érzékenyebb a szaglása, mint akinek tele a hasa! Mindez a szerelemre is igaz: együttlét elÅ‘tt szagérzékelésünk intenzívebb, mint azt követÅ‘en.